2010. július 25., vasárnap

San Diego Act II

5. nap: Július 16. péntek

Reggel első utunk San Diego kikötőjébe vezetett, ahol szomorúan vettük tudomásul, hogy bálnát nyáron nem nagyon lehet a környéken látni. Szerencsére a közelben horgonyoz a második világháború végétől 1992-ig szolgálatban állott Midway anyahajó-múzeum. Ezt én nagyon szerettem volna látni, így a bálnanézés helyett ezt választottuk. Maga a hajó óriási. Két fedélzet van nyitva belőle, de ezeket is másfél óra felületesen átnézni. Furcsa érzés volt benne sétálni, eddig ilyet csak filmeken volt szerencsém látni. Audio Guide segítségével lehetett végigjárni, de rengeteg nyugalmazott tengerész is volt a hajón, akik a mellett, hogy hitelesen üvöltöztek az emberrel, mint matrózzal, készségesen elmagyaráztak mindent. A hajó egyben repülőgép kiállításként is működött, a repülőfedélzeten rengeteg gép volt kiállítva.Az alábbi képen látható a hajót behálózó folyosók egy részlete. Mindent meg lehetett nézni, az egyszerű tengerészek szállásától kezdve a tisztek kantinján át a pilóta eligazítóig.Itt a repülő fedélzet látható a kiállított gépekkel. A panoráma sem volt utolsó. Ha dél felé néztünk, akkor a távolban már Mexikó látszott. A légtérben folyamatosan katonai gépek repültek: harci helikopterek, a parti őrség gépei és katonai szállítók. A közeli félsziget (Coronado) végében most is aktív katonai reptér van. Ezek mellett láttunk a túlparton messzebb aktív anyahajót és rombolókat is. A másik irányban pedig felhőkarcolók magasodtak, San Diego belvárosában (a GTA San Andreas tényleg nyomokban hasonlít a városra).
A Midway után a már említett Coronado félszigetre mentünk, az óceán partjára fürödni. Óriási hullámok voltak, a homok olyan meleg volt, hogy mezítláb rá sem lehetett lépni. A fejünk felett helikopterek húztak el, a távolban pedig csatahajó haladt. Nagyon hangulatos volt. Délután a vadasparkba mentünk a szálláson vett zuhany után. A park valójában San Diego-tól igen messze, Escondido mellett helyezkedik.Lent a vadaspark egy részlete látható. Nagyon hasonló volt a SeaWorld-höz, de inkább az állatkert jelleg dominált. Tulajdonképpen több völgynyi területen feküdt, melynek egy része szabadon bejárható volt, ligetekkel és rengeteg növénnyel, állattal. A másik fele, amiről a képeket is felraktam, a szabad emberek elől elzárt, csak járművel látogatható park volt, ahol az állatok szabadon sétálgattak. A ragadozók külön kifutókba voltak (Gepárdok, oroszlánok), míg a növényevők középen helyezkedtek el egy grandiózus területen (orrszarvúak, gnú,k antilopok, zebrák és még jó pár más állat). A "szafari" majd egy órát vett igénybe, mialatt a "kocsi-vasút" megkerülte a völgyet.Egy igen ötletes megoldás volt, hogy a fákról több helyen vízpárát permeteztek. A hőség így is elég nagy volt, ami jól passzolt az afrikai érzéshez. A hőség 35-40 fok körüli volt.A parkra igazából a rendelkezésünkre álló 4-5 óra éppen csak elég volt. Ha valaki minden szegletét végig akarja járni, akkor ez is egy egynapos elfoglaltság, illetve szintén nem olcsó mulatság, mert a parkba a belépő fejenként 37$ és a különböző italok, ételek is jó pár dollárról indultak (mi hozott ásványvízzel oldottuk meg a dolgot). Megnézni viszont mindenképpen érdemes, ez megint csak olyasmi, amivel kevés helyen lehet találkozni. A park maga elképesztően jól meg van csinálva. Tele van egzotikus afrikai növényekkel (saját bevallásuk szerint több mint 3000 fajt telepítettek be). Állatokból is igen jó a felhozatal, de igazából a környezet az, ami nagyon hangulatossá teszi. Látszik, hogy igyekeznek a vad jelleget erősíteni. Rengeteg állat, főként madár él szabadon. A park mindezek mellett kényelmes is. Bár eddig nem említettem, de itt Amerikában tényleg komolyan veszik a mozgássérülteket és minden, de minden bejárható kerekesszékkel is, nem is nagyon tudok az elmúlt két hétben olyan példát mondani, ahova nem lehet ilyen módon eljutni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése