Grand Canyon és Hoover gát

6-7. nap: július 17-18: szombat és vasárnap

Egyelőre csak képeket rakok fel, a komment később következik. Szombat nagy részében mozgásban voltunk San Diego-ból a Grand Canyon felé.

Borders könyvesbolt és kávézó

Életemben először egy könyvesboltban netezek San Francisco belvárosában, a Union Square egyik sarkán. Mivel ma nincs szállás és a gép csak éjfél előtt 10 perccel indul, valahogy ki kell bírni addig. Odakinn fúj a szél és 15 fok körül lehet. Most adtam fel néhány képeslapot, kíváncsi leszek, megérkeznek-e majd és mikor.

Ez a könyvesbolt nem semmi. Négy emelet és kávézó. Próbából megnéztem a katalógust és a "hungarian" kulcsszóra több mint 50 találat volt, többségében nyelvkönyvek és szakácskönyvek. Van egy szint, aminek a fele csak képregénnyel és mangával van megtömve, de most kihagyom ezek vásárlását. Hasonlóan vonzó illata van a kávénak is, de mivel 5$ egy csésze, így ez is kimarad az életemből. Apropó, a kávé itt nagyon rossz. Rettenet vizes és az íze is elég lötyi. Ha nem lehetne mindenféle cuccot belerakni (öntetek, tejszín stb.) nem is nagyon lehetne meginni.
A Starbuckshoz hasonlóan az iPod és iPhone is tömegcikk errefelé. Tiszta Amerika feeling és a vicces az, hogy itt San Franciscoban mindennek olaszos beütése van. Tele van Ristorante-val, olasz kávézókkal, bisztrókkal és pizzériákkal. Ennek ellentéte a kínai városrész, ahol még angol szót is ritkán lehet hallani, a boltokra pedig minden kínai nyelven van kiírva.

Nem jó így állandó lemaradásban írni. Egyszerűen nem jut időm rendesen a blogot írni, mert állandóan mozgásban vagyunk. Most már harmadik napja vagyunk San Francisco-ban. A város egyszerűen csodálatos. Utaztunk már kábelkocsin (ez az a villamosszerű jármű, amit a filmekben is látni), nagyon nagy élmény volt. Ott lógtam az oldalán, miközben centikre húzott el az autók mellett. Egy jókora néger vezette és állandóan poénkodott. Hol elengedte kicsit a kocsit a 20%-os lejtőn, hol megjegyezte, hogy ebben a kanyarban sok embert el szoktak veszíteni. Ha valaki tökölt előtte, veszettül rángatta a csengőt és kiabált. Ma este indulunk tovább Buffalo-ba, a Niagara vízesést megnézni.

San Diego Act II

5. nap: Július 16. péntek

Reggel első utunk San Diego kikötőjébe vezetett, ahol szomorúan vettük tudomásul, hogy bálnát nyáron nem nagyon lehet a környéken látni. Szerencsére a közelben horgonyoz a második világháború végétől 1992-ig szolgálatban állott Midway anyahajó-múzeum. Ezt én nagyon szerettem volna látni, így a bálnanézés helyett ezt választottuk. Maga a hajó óriási. Két fedélzet van nyitva belőle, de ezeket is másfél óra felületesen átnézni. Furcsa érzés volt benne sétálni, eddig ilyet csak filmeken volt szerencsém látni. Audio Guide segítségével lehetett végigjárni, de rengeteg nyugalmazott tengerész is volt a hajón, akik a mellett, hogy hitelesen üvöltöztek az emberrel, mint matrózzal, készségesen elmagyaráztak mindent. A hajó egyben repülőgép kiállításként is működött, a repülőfedélzeten rengeteg gép volt kiállítva.Az alábbi képen látható a hajót behálózó folyosók egy részlete. Mindent meg lehetett nézni, az egyszerű tengerészek szállásától kezdve a tisztek kantinján át a pilóta eligazítóig.Itt a repülő fedélzet látható a kiállított gépekkel. A panoráma sem volt utolsó. Ha dél felé néztünk, akkor a távolban már Mexikó látszott. A légtérben folyamatosan katonai gépek repültek: harci helikopterek, a parti őrség gépei és katonai szállítók. A közeli félsziget (Coronado) végében most is aktív katonai reptér van. Ezek mellett láttunk a túlparton messzebb aktív anyahajót és rombolókat is. A másik irányban pedig felhőkarcolók magasodtak, San Diego belvárosában (a GTA San Andreas tényleg nyomokban hasonlít a városra).
A Midway után a már említett Coronado félszigetre mentünk, az óceán partjára fürödni. Óriási hullámok voltak, a homok olyan meleg volt, hogy mezítláb rá sem lehetett lépni. A fejünk felett helikopterek húztak el, a távolban pedig csatahajó haladt. Nagyon hangulatos volt. Délután a vadasparkba mentünk a szálláson vett zuhany után. A park valójában San Diego-tól igen messze, Escondido mellett helyezkedik.Lent a vadaspark egy részlete látható. Nagyon hasonló volt a SeaWorld-höz, de inkább az állatkert jelleg dominált. Tulajdonképpen több völgynyi területen feküdt, melynek egy része szabadon bejárható volt, ligetekkel és rengeteg növénnyel, állattal. A másik fele, amiről a képeket is felraktam, a szabad emberek elől elzárt, csak járművel látogatható park volt, ahol az állatok szabadon sétálgattak. A ragadozók külön kifutókba voltak (Gepárdok, oroszlánok), míg a növényevők középen helyezkedtek el egy grandiózus területen (orrszarvúak, gnú,k antilopok, zebrák és még jó pár más állat). A "szafari" majd egy órát vett igénybe, mialatt a "kocsi-vasút" megkerülte a völgyet.Egy igen ötletes megoldás volt, hogy a fákról több helyen vízpárát permeteztek. A hőség így is elég nagy volt, ami jól passzolt az afrikai érzéshez. A hőség 35-40 fok körüli volt.A parkra igazából a rendelkezésünkre álló 4-5 óra éppen csak elég volt. Ha valaki minden szegletét végig akarja járni, akkor ez is egy egynapos elfoglaltság, illetve szintén nem olcsó mulatság, mert a parkba a belépő fejenként 37$ és a különböző italok, ételek is jó pár dollárról indultak (mi hozott ásványvízzel oldottuk meg a dolgot). Megnézni viszont mindenképpen érdemes, ez megint csak olyasmi, amivel kevés helyen lehet találkozni. A park maga elképesztően jól meg van csinálva. Tele van egzotikus afrikai növényekkel (saját bevallásuk szerint több mint 3000 fajt telepítettek be). Állatokból is igen jó a felhozatal, de igazából a környezet az, ami nagyon hangulatossá teszi. Látszik, hogy igyekeznek a vad jelleget erősíteni. Rengeteg állat, főként madár él szabadon. A park mindezek mellett kényelmes is. Bár eddig nem említettem, de itt Amerikában tényleg komolyan veszik a mozgássérülteket és minden, de minden bejárható kerekesszékkel is, nem is nagyon tudok az elmúlt két hétben olyan példát mondani, ahova nem lehet ilyen módon eljutni.

San Diego

4. nap: Július 15. csütörtök

Reggel kijelentkeztünk a szállásról és rögtön San Diego felé vettük az irányt. Az út körülbelül két órát vett igénybe.

Nagyobb térképre váltás

Mikor odaértünk, elkezdtünk szállást keresni és viszonylag hamar sikerült is egy olcsó motelre lelni. Az elsődleges úti célunk a SeaWorld volt. Ha már Hollywoodban az Universal Studios parkját kihagytuk, ezt mindenképpen meg akartuk nézni. A szállás nem is volt messze tőle, alig pár mérföldre. Mielőtt bementünk volna, kerestünk valamilyen kajáldát, de ezúttal valami amerikaiasabbat. Ennek megfelelően első utunk egy Tacozóba vezetett.

A második azért már a mellette fekvő "autentikusnak tűnő" gyorsétterembe. A külseje nem adott okot a bizalomra, de hogy tele volt, az már annál inkább Szinte azonnal beletaláltunk a legjobb hamburgeresbe. Most már, lassan az út felénél, kijelenthetjük, hogy ez a hely az eddigi legjobb. A neve In-n-Out. Részletesebb leírással majd az érdekességek kajaszekciójánál szolgálok. Annyit azért már most elárulok érdekességként, hogy itt ezek bár gyorséttermek, mégsem olyanok mint otthon. Rendel az ember, akkor kap egy sorszámot, ami majd egyszer csak ételre váltható, ha elkészültek a fogással. Első körben egy sajtburgert kértünk French Fries-al és egy adag shake-el.

Folytatás:
A SeaWorld a tengerparton helyezkedik el. Hatalmas kalandpark. Úgy kell elképzelni, mintha az állatkertet és a vidámparkot vegyítenénk tengeri környezetben. Rengeteg állat van kiállítva. E mellett volt vizes "hullámvasút" is, kilátó torony, libegő stb. A belépő elég megrázó, fejenként 70$. Ebben szerencsére a legtöbb dolog benne van. A park monumentális. Délután kettőkor érkeztünk meg és este 10-ig maradtunk. Minden így sem fért bele. Egymást követik az attrakciók. Elsőként fóka show-ra sikerült beülni. Egy egy műsor 20-25 percig tartott. Az igazán nagy látványosság természetesen a gyilkos bálnák műsora volt. A képeken látszik, hogy a műsorok félkör alakú lelátók előtt zajlottak. Az alsó néhány sor volt a soaking zone. Aki ide ült, azt kegyetlenül eláztatták. A bálnák 16 sort is képesek voltak felspriccelni. Részt vettünk még delfin-show-n is. Az "állatos" műsorokon kívül volt szimulátor is, amivel az Északi sarkhoz tartó helikopterre lehetett "felülni". Simogattunk tengeri csillagot és denevér rájákat is. Volt cápák között húzódó átlátszó falú alagút is (nekem ez nagy szám, mert a Topicáriumban sem voltam még soha). A park mindemellett egyértelműen családoknak szól. Rengeteg fagyis, kajaárus és szuvenírbolt volt (az amerikaiak ezt imádhatják, amerre csak mentünk, a tengertől a sziklás hegység csúcsaiig mindenhol volt ajándék bolt). Természetesen az étellel és itallal keményen lerántották az embereket, de hogy is lehetne ellenállni egy gyilkos bálnás pohárnak... A park fő látványossága a Shamu nevű bálna volt. Este külön műsora volt Shamu Rocks címen. Tulajdonképpen rockzenére ugráltak a bálnák és fröcskölték az embereket. Ez már az utolsó műsor volt a parkban, amit tűzijáték zárt. A zene elég jó volt: Queen, Ted Nugent, Van Halen, Suzie Quatro stb. A műsorokon és a parkban is iszonyatos tömeg volt.

Első napok - Los Angeles

2. nap: Július 13. kedd

Reggel a szálloda busza (képen látható) vitt minket vissza a reptérre. A check-in viszonylag könnyen ment. Bennt a várótérben volt első "amerikás" élményünk, ittunk kávét egy Starbucksban - kemény 18 dolcsi volt két cappuccino, egy ásványvíz és két kisebb süti. Apropó, azt már most leírhatom, jó pár nap távlatából, hogy a kávé itt elég szar. Igazából löttyöt sikerült mindenfelé innunk, de erről majd írok egy külön bejegyzést is.
A repülőút a belföldi járaton is gond nélkül zajlott. Egy Boeing 757-essel mentünk, ami azért szűkösebb volt az előző gépnél, de bírható volt az út. A második képen a LAX látható (Los Angeles-i repülőtér). Innen szintén busz vitt minket ki az Alamo kocsikölcsönzőhöz, ahol felvettük az autónkat. Az ügyintéző rábeszélt egy nagyobb kategóriára a sivatag és hegyek miatt, ahol szerinte egy négyhengeres motor nem bírja a légkondit és a menetet (azt hiszem, így utólag, hogy igaza volt). Rá kellett volna fizessünk a bérlésre 200 dollár felett. Húztuk a szánkat, erre megkérdezte, hogy milyen társasággal jöttünk. Mondtuk, hogy Delta, erre ő nézett egy kicsit és akkor azt mondta, hogy legyen 156$. Ez itt így megy...A jármű felvétele is vicces. Kaptunk egy voucher-t Full Size kategóriára. Kisétáltunk a parkolóba és ott mi választhattuk ki, mit szeretnénk, csak beültünk és mentünk. A képeken a fehér Chevrolet Impala a jármű.
Miután sikerült felvenni a kocsit, megkerestük a szállást, ami meglehetősen messze volt Los Angelestől, Anaheimben. Egy teljesen átlagos motel. A nap további részében a környéken autókáztunk, lementünk az óceán partjára sétálni, kerestünk egy boltot (7eleven itt a helyi közért, amolyan CBA szerű). Los Angelesbe másnap indultunk el.

---

3. nap: Július 14, szerda

Reggel korán keltünk és elindultunk Los Angelesbe, különösebb cél nélkül. Nagyon szokatlan volt megszokni, hogy 10 órával előrébb járunk, mint Magyarországon. Amikor mi itt felkelünk, akkor otthon már vacsoráznak. A szállástól Los Angelesbe vezető úton a latin negyeden át kellett menni (Igazából Los Angeles környéke egy hatalmas egybeépült metropolisz, rengeteg a mexikói, latinos fazon és kajálda, minden spanyolul van kiírva és meglehetősen lepukkant a környék is Anaheim és a tényleges belváros között. Sajnos innen nem készítettem képeket.). Reggel rögtön bementünk egy Taco bárba, ahol mindketten Carnitas burritót kértünk. Hát ez veszettül más, mint a körüti kajálda Budapesten. Tulajdonképpen egy lepénybe tekert hús tömeg. aznapra el is tömött minket a kaja. a helyről itt egy kép valahol a jobb oldalon.

A nap során tulajdonképpen végig autóztuk a belvárost és Beverly Hillst is megnéztük. Rengeteg a villa, mint ahogy az várható volt, de halandó ember csak a nagy kapukat látja az utcákról. Mivel ez a rész annyira nem érdekelt minket, kiválasztottuk a La Brea kátránytavakat, mint megtekintendő látványosságot. Ilyet máshol nem nagyon látni. A város közepén (La Brea negyed) terül el egy meglehetősen óriási park. Már a park bejáratánál megcsapott az aszfalt illata. A hely központjában helyezkedik el a Page múzeum, ahol a tavakból kikotort leleteket mutatják be, illetve itt is kutatják őket. A múzeum körül helyezkednek el a gödrök, van vagy 100 kisebb-nagyobb. Érdekes, hogy sétálsz és itt-ott kis területeken a pázsitot megszakítja egy kátrány folyás.
A fenti képen a fő tó látható, mammut szobrokkal. A víz folyamatosan bugyogott és a tetején úszik a kátrány. Azon tűnődtünk, vajon ha valaki beledobna egy csikket...
A kis srác éppen egy buzgárt les a parkban. A kátrány rendesen bugyogott. Hihetetlen, hogy mindenfelé pázsit, csodálatosan karbantartott park, helyenként pedig kátrány sercen a földből. Közvetlenül a park mellett van a Szépművészeti Múzeum is. Vajon annak a pincéjébe is betör ez néha? (Amúgy a képen létható ponttól 150 méterre már lakóházak állnak.)
Egy kép a múzeumból, amely a park széle felé húzódott, félig a földbe süllyesztve. A régészek egy üvegfal mögött dolgoztak, simán nyomon lehetett követni, hogy mit ténykednek. A gödrökbe mindenféle állat belemászott már, még az ember is. Rengeteg madár, prérikutya, farkas, mammut, valamiféle szarvas, ősló és kardfogú tigris (itt meg kell jegyezni, hogy külön felhívták a figyelmet arra, hogy az nem tigris, hanem kardfogú macska) vett már benne maradandó fürdőt. Ásatások a 19. század eleje óta folynak. Ma is van ahol éppen túrják a kátrányt.
A múzeum teteje, rálátással a közepén húzódó kertre. Háttérben már irodaépületek és lakóházak. Kicsit olyan, mint nálunk a városliget a tóval. Csak itt felhőkarcolók vesznek körbe, kátrány bugyog a földből, a platánokat egzotikus növények és pálmák helyettesítik, karban van tartva. Szóval teljesen más, de ez nem számít.
Kicsit később valahol Hollywoodban, mögöttem a felirattal. Két utcával lejjebb voltak a hírességek csillagai. Jack Lemmon csillagával le is lettem fényképezve.
Este még fel szerettünk volna menni a hegyekbe egy obszervatóriumhoz, de sajnos félúton lezárt útba ütköztünk, úgyhogy inkább hazafelé vettük az irányt. Abban maradtunk, hogy másnap irány San Diego, ahonnan visszafele talán még eltöltünk néhány napot Los Angeles környékén (erre nem került végül sor).

Első napok

Indulás: Július 12.

Mint már említettem, a magyarországi oldalon nem volt semmi fennakadás. Kicsit féltem eleinte, mert még soha nem repültem és nem biztos, hogy egy 9 órás úttal érdemes kezdeni. Ennek ellenére nem történt semmi extra dolog. A kaja elviselhető volt és többször szolgáltak fel innivalót is. A látvány eleinte nagyon szép volt, de azért néhány óra múlva megunja az ember, főleg amikor csak az óceánt látja.
New Yorkba helyi idő szerint 17:00 körül érkeztünk. Itt kezdődtek a problémák. A gép nem kapott terminált és az, ahova eredetileg be volt jelentve, egy másik gép műszaki problémája miatt nem volt megközelíthető. Így a kifutó egyik parkolójából busszal vittek minket be a terminálba (a busz nagyon vicces volt, odaállt a gép mellé és felemelkedett a gép ajtajához, majd le és úgy vitt minket a terminálhoz, ahol szintén felemelkedett). Itt már majdnem 18:00 volt és a másik gép 19:00-kor indult tovább Los Angelesbe. Nagy fejetlenség volt, a reptéri emberek se tudták, hogy mit kéne csinálni. A gépen 240-en voltunk és ott tolongtunk egy folyosón. Itt találkoztam az első amerikai beszólással: egy óriási négernek hátulról többször nekiment egy kisebb fickó. Az megfordult és udvariasan közölte, hogy ha még egyszer hozzáér, akkor akkorát vág a fejére, hogy az a a seggén bukkan elő...
A vámnál óriási sor volt és nem nagyon hatotta meg őket, hogy megy a gépünk. kis trükközéssel előrébb jutottunk, de így is éppen hétkor értünk át, szóval a gép már nem volt sehol. Némi bóklászás után megtaláltuk a "missed connections" sort és beálltunk. Itt már sok volt az ingerült arc. Nem részletezem, de kb. egy óra múlva már volt reggel 7-es gépre jegyünk és egy szállodai szobánk is.
A reptér óriási. egy automata kisvasút (inkább villamos) szállít körbe a terminálokon (van vagy 8) és még a helyi metróba is becsatlakozik. Az instrukciók szerint a Federal Circle-nél leszálltunk, ahol a szálloda kisbuszára vártunk, ami végül elvitt minket a DoubleTree hotelbe. A szállodai szoba elég jó volt. Reggel 1/4 5-ig tudtunk aludni, mert vissza kellett sietni a reptérre a géphez.

Sziasztok!

Ádám rábeszélésére végül is rászántam magam egy blog indítására. Kicsit késve indult el a dolog, de alig van időm, mert amikor éppen nem utazok, akkor alszom vagy kajálok. Igyekszem színesen bemutatni, hogy milyen az út. Érdekességekben nincs hiány és minden napra akadt már valami újdonság, amit otthon nem lehet megtapasztalni. Rengeteg képet is készítettem már, amikből néhány azt hiszem, hogy értékelhetőre sikerült. Most még csak elindul a dolog, majd szépen kicsinosítom és lehet, hogy az út után is folytatni fogom.

Egyelőre egy rövidebb lista a napokról, amelyek majd fényképekkel együtt részletezve lesznek, már ha rájövök, hogy is működik ez a dolog.

---

0. nap
Indulás Ferihegyről. Ekkor még azt hittük, hogy aznap estére Los Angelesbe érünk, de nem így történt. Az út sima volt és 50 perccel a terv előtt érkeztünk New Yorkba. A problémák ott kezdődtek, hogy a gép nem kapott terminált, majd a vámnál nagyon húzták az időt és így sikerült szépen lekésni a csatlakozást. Hosszabb elkeseredés után intéztek másnap reggelre egy másik gépet és egy utas közbejárása miatt még egy szállodai szobát is kaptunk a DoubleTree hotelben, nem messze a JFK-től.

1-2. nap
Los Angeles

3-4. nap
San Diego: SeaWorld és Wild Animal Park

5. nap
Utazás a Grand Canyon-hoz

6. nap
Las Vegas

7. nap
Bakersfield

8-9. nap
Porterville: Sequoia National Forest, Monument and Park