Első találkozásunk a nagy fákkal. Mivel meglehetősen későn (5 óra felé) értünk fel a hegyre, így javarészt egyedül voltunk. Tudni kell, hogy a környék annak ellenére, hogy tényleg vadon jellegű, meglepően jól ki van építve és a közelben egy kemping is volt. Meglepő, de a rengetegben az óriásfák messziről szinte elvesznek. A döbbenet akkor éri az embert, ha közelebb sétál hozzájuk. Már maga a törzs nem semmi, hát még felfelés a látvány!
A fák között végig ilyen kis ösvény vezetett. Nyilván mi az első kanyarban letértünk róla...
Az alábbi képeken látszik, mekkora is egy ilyen fa.
A legtöbb törzse belül üreges volt és fekete. erről később kiderült, hogy korom. Ezek a fák rendszeresen erdőtüzeket vészelnek át. A kérgük meglepően puha és szivacsos. Valószínűleg ezért sem sülnek meg végzetesen.
A fák oldalán rengeteg zuzmó nőtt. A legfurcsább, hogy élénk neon sárgás-zöld színben tündököltek. Adtak az erdőnek valamilyen földöntúli jelleget. Mindemellett az óriáfák inkább tujára emlékeztettek. Volt bennük valamilyen meseszerű jelleg.
A környéken jó sokáig sétálgattunk, majd visszatértünk a szállásra Porterville-be. Itt van még néhány kép, mely az ösvény körül készült: